Oktobering akinek valamije ne vegye magára
szavak szálnak hosszú sorba őszi magányba
mindenki nézzen magába érzelmek hadába
aki fórban van rúgjon a labdába
legyen vagány ha
megteheti ezeket a díjakat elnyerheti
ezzel magát előre teheti és a világat jobbá teszi
Duna Tisza meg Rába nem kiabálok én hiába
le vagyok kötve az ágyra
furcsa gondolatok az agyba és a lábba
nem csak az elektromos sokk rázza
butaságom mázsa
de erős vagyok kinyomom 503szor
engem a kés csak a hegyével szúr
az éle felhasít
évek múlnak ez ilyenkor belém jobban hasit
újabb születéstől számított évem eltelt
már hivatalosan is öregemberként köszöntöm a reggelt
délutánt és a holnapot
megnyitom a blogot és bólogatok
szavakat ide oda tologatok
nem olvassa senki én ezen nem zokogok
ez üzenet magamnak hogyan nyomorgok
minden napom hétköznapi
így mutatja a fejet belülről a gabi
aki az ami
se több de talán kevesebb
nem rólam nevezték el a heveset
