aztán letolt nadrággal a nép elött hagyod
kaphat ettől útmutatást ,de nagyot?
nem vagyok több a semminél, se kevesebb a mindennél
de ha éhes vagy csörögj rám hogy mit ennél
nem mintha egy konyhatündért rejtene testem legjava
de egy rántottával eljutunk az út legjava
mögöttünk lesz tudva, ellenség le ugat va
barátság felemelve az égig
a nappal kékig éjjel fekete
fizikai állandok halmaza ami ezt szabályozza neked meg nekem
guruló gyógyszerek közül csak pár kell nekem
többi tied lehet csak vigyázz mitől lyukad ki a beled
nyálka hártya kényes rendszer haver
ez már biológiailag irányított útvonal
szabadakarat, független döntések és miegymás hétköznapokon
de vigyáz nehogy nagyot beléd rúgjon ez a csoda
legyen jövő héten is ízletes vacsora
ugye milyen apró dolgokból készül ez az óriási életözön?
nehogy valaki érzései közé beférkőzőn az önzőn egocentrikus mániás
koszorú óra
a fekete lóra
bonyolítjuk ezt szóról szóra
a szomszédnál nincs leolvasva idén a villanyóra
nálunk már ez az ötödik
a balszerencse dns utáján öröklődik?
elmondandhatatlan szavaimat fejemben tárolom, én értem tudom és néha utálom
kapcsolatok a kapcsolatokkal rendezett káoszban, majomkenyérfát nemesit Miguel Láoszba
rám hozza a frászt néhanapján ami a fejemben felvillan, de kösz világbajnok béndzsa memória, mindez milliszekundumokon belül el is illan
néha csak bambulok hiszen belül olyan film van , aztán rácsodálkozok itt kint mennyivel rendszertelenebb rend van
van van
lesz lesz
hozzáadott értékektől hemzsegő hablaty
kátrányból nem készülhet ablak
a világra
szagolj bele a kevésbé végzetes virágba
szó alkotó brigád ha
neked is tudást adna át ma
szálljon rád a nem tudás átka
rád jár a halál fátyla
ha szavakat úgy csavarom mint egy szószátyár bátya
az én gondolataim összességé bástya
amit ostromol a megnemértés árnya
ameddig én ások lejjebb addig készül ez a bánya
ha ékkövet találok halleluja
ha öreg koromba itt a semmiből meghalok halleluja
könyörgésemből nem készülhet házi, feladat
kijöttem az esőbe ázni , fázni de, elakadt
a szó alkotásának képesége mázli, lerakat
A gondolatok összekuszálódnak, mint egy régi lepedő,
A szavak összefolynak, mint egy folyó, amely eredő.
A lélek elsötétül, a fény hiánya a sötétség,
A szív megszakad, mint egy üveg, a többi örültség
De aztán egy kis fény ragyog fel az égen,
Mint mikor a gyilkos galóca születik a réten.
A gondolatok újra összeállnak, a szavak újra értelmet nyernek,
A lélek újra megtalálja az értelmetlenben a rendet.
A költő újra alkotni kezd,
A szavak újra szárnyra kelnek,
A gondolatok újra életre kelnek,
A lélek újra megtalálja a hangját.
aztán meghal mindenki a gecibe aki csak számít, de az is aki nem
utam úgy ahogy csodás elhagy szép lassan az utca tudás
de nap-nap után élem az amerikai álmot ,magyar valóságot
arcomon kőbaltával faragták ki a csalódotságot
jó évekre számítottam de napokat kaptam
arcomra a önámítás álcája már ritkán kattan
ide megfelelő rím lehetne a katlan
track többi része onnantól lenne lakatlan
de hiszen a megújulásra irányítom tudásom legjavát
bulizással tölteném az év pár szebb havát
ha nem kellene a mocsadék pénz számlára
a korrupt kibebaszot ország számára
számoljunk a jókívánságok árával
mindennapi drámával
mindenki a saját pecsenyéjét mentalitásával
Magyar valóság szájtátva
akinek jobban megy
annak valamelyik szülője pénzért sexeljen másféle alakokkal
zavaros anekdoták arabokkal, törökökkel, avarokkal
a zavart a fejben okozza valami okkal-vonóval
Pernahajder Cambelek a parlamentben csak stadionokkal