kezdhetném

kezdeném a rossz szóval
de inkább oda ütök az univerzális jóval
felhintem szülőföldet sóval
és abbahagyhatatlanul röhögök

kezdhetném amivel csak akarom
hiszen szabadon száll az akaratom
felnyeritek az alakodon
szánalmas szalmaszálakon szakadozom

kezdhetném mint az univerzum tette
nagy robbanásnak megpörkölne a szele
aki hisz benne az lenyeli
aki nem annak a realitás hátulról beteszi

én vagyok

alakom zsír redői
arcom ráncai
talpam bőrkeményedései
combom szőrtüsző gyulladásai
fogam tömései
szemem szaruhártyája
szívem billentyűje
tüdőm hörgőcskéi
orrom váladéka
nyálam köpette
mind én vagyok!

edzs á

ha szél leszel  befoglak zsákomba
ha napsütés leszel bezárlak kalitkámba
ha vízzuhatag leszel beférsz zsebembe
nem hinném, hogy szálka lenné többé a szemembe

ha parázs leszel nyelvem alá tesznek
ha éles kard vagy magamévá teszlek
ha az univerzum te vagy
megmutathatnád a végtelenek tűnő utat

ha te vagy akit keresek
ha te vagy aki elveszett
ha csak érezni próbálunk valamit
kapjunk abból amit szabad kapni

tótágas

lelken lélek lövés lyukat eredményez
forgó fejek figyelnek hogy milyen az termésem
én alapú énekek érvelnek nekem naponta
csak valaki mondja meg nekem hol van Nagyszalonta

akkor én mi vagyok?

érintetlen elme
maga valójába, rendbe
mások szerint káoszi eretnekségbe taszítva
alakítja világot
ami saját maga
harap a falba
vagy színezi az üveget
amin a  világot szemléled
de ez mind vagy te
akkor én mi vagyok?


össze vagy zavarodva
a világ nem azt adja
amit ígértek?
csökkented az igényed?
akkor én mi vagyok?

értetlenség

értetlenség kékszinü madara
miért olyan közel húzol el felettünk
nem próbálnál más földrészeket fölfedezni?
azt mi nagyon szeretnénk
akkor tudnánk értékelni életet és egy kicsit a halált
nem fojtogatna ez a sok balfaszság egyszerre
a megértés mértékegysége nem az lenne hogy ezredre
és megértenéd a célzást ha rácsapok a seggedre

Te Soha Nem Tudod

Te Soha Nem Tudod én mit érzek
mit gondolok miért szenvedek
vérzek
lehet úgy képzeled 
körbevesznek képzeletbeli lények
ők segítenek és képeznek
hogy érezem magamat képesnek az életre
az élesre
Te Soha Nem Tudod miért vagyok állandóan vidám
pedig biztos van nekem is hibám
mert nem mehet minden olyan simán
hogy boldogságom legyen mindenek felet
mosolygok rajtatok nevetek
mert bajaitokba belefeledkeztek
és nem tudjatok mit kerestek


2005

europa

éltem életem
problémáztam rendesen
áztam fáztam kedvesem
ahogy homo sapienshez illik
rajtam egy gyémánt se fénylik
csak a lelkem ami fény csík
és rajta egy orjási üzenet
europa bennem a tűz feléledt
nem úgy jár le mint a havi bérlet
csak rad vártam h eljöjjön értem a végzet
most már úgy vérzek hogy nekem jó
örülök hogy van a világon olyan jó
mint te
te legyél a minta
szíven találtál mint egy flinta
csodálkozok is rendesen
hiszen nem is latjuk egymást
csak ereztük hogy egymásban érezzük a jó társt
én örülök neked
te örülj nekem
így teljesüljön be a végzetem
most ezzel a pár rímmel végeztem
amit neked fabrikáltam
és mar nem is problémázok...


2005

rep nekem nem egy álom

rep nekem nem egy álom 
mert ébrenlétemben is látom
hogy ó nekem nagy barátom
vele együtt az utamat járom
nyakamon nincsen járom
arra fordulok amerre akarok
nem úgy viselkedek vele mint a vakok
hogy csak vagdalkozok vademberként ordibálok, kapálózok
inkább csöndben figyelek és látok
körbevesznek igaz barátok
remélem a fejemnél messzebb látok
és nem álmodok mint a nedves bugyis lányok
mert akkor ha felkelek biztos hányok
mert ez az élet volt amit látok 
érzek
körbevesz néha vérzek
el nem veszek, de azért néha félek
ha felébredek mi lesz a képek helyén
ki lesz az az egyen
aki szeret
aki elfogad
hogy írjak ott a sorokat?
jobbról balra vagy összevissza világ az 
és nem olyan együgyű és balga mint ez
amiben benne vagyok
beszélek és ásitgatok
elfáradok
megöregszem örökre alhatok
körülöttem őrző angyalok
akiktől sokat nem várok
magam érdekeiért kiállok
de ezt kevesen érzik csak azt látják beszélek ide oda 
és én vagyok a fiú aki ha teheti a vizet issza össze vissza 
visszatekerném az időt 
arra a pontra ahol megszülettem ha biztos lennek abba
ugyanezt a sorsot megszerzem 
akkor el nem cseszem 
de addig álomba ébredek érzékelek azt hiszem kellek valahova
én nem vagyok kaszanova
se salvador dali
az egyszerűségem is gagyi
ezert csak beszelek mint nagyi
a telefon tarifa már olcsó
nem csúszik a szánkó mert nincs új hó
a régi úton járok
ugyanolyan szavakat használok
ha felborulok akkor is ....
bloaaaa
hányooooooooooooook




2005

egy furcsa nyáron

nyálon és valamelyik furcsa nyáron
lábam tiporja töprengő együgyűségem
de ha tudok alkotok a semmiségből valamit
alakítom azt amit megadott nekem ez az evolúciós görbe
dőlök a tőrbe röhögve körbe körbe
demóralizáló hogy kevés szavat rakok le a földre
ezért inkább papírra kellene vetni és bőrbe kötni
aztán egy mély lyukba mind belökni
hagy érezze a törődést

ki vagyok én

ki vagyok én?
a következő generáció teremtője?
a szomszéd kislány szeretője?
én vagyok magam ellenzője?
ha mást állítok akkor az az ellenkezője?
sapkám simlédere a napellenzője?
DNS hibáimat foghatom a  teremtőre?
büszkeségem beleveszik az emelt főbe?
minden madár felkapja a fejét a kereplőre?
és végül mindenki megpihen a temetőbe?
nevét bevésetik egy remek köbe?
ez oké de ki vagyok én?

első utam históriája

akciós arany
elátkozott arány
szén alapú életforma
kőzetek közti bálvány
mikrofon állvány
csak a látvány ami magával ragadó
pár ember környezetembe is dagadó
mocsadék eléggé ragadó
csaló
életem gyorsan tova haladó
rásegítek én vagyok a szaladó
szóval van kivetve rám pár adó
de a szavaimba értelmet lelő a kapó
aki rám lő az egy tran vadász
és nem hiszem egy olyan vénember aki halász
de nyugodtan szólíts Izmáelnek
nem rebegek hálát Izraelnek
de az égi mannát elfogadom
elfogyasztom első utamon a mennybe
addig csócsálom amíg Peti rám nem üvölt MENJ BE

he?

keletről, nyugatra, északról, délre
néhanapján felnézek az égre arra a nagy kékre
elmorfondírozok miért nem lép az ember a jégre
emelem az alapot magabiztosan befutóra, tétre
rakok félre pár tápláló kiló kaját télre
csak szükség esetére
ha beesik a világvége végre
ráköszönhetek a poszt-apokaliptikus télre
tényleg ennyi lenne a vége kérdezi tőlem a bébe
átküldöm a bé-be
nézzen bele mélybe
meglátja a belső igazságot végre
vagy elhullik mint vadász által meglőtt szarvas
amit itt erősebb mint a vas
az nem egy lady
hanem tran a gabi
az aki szavakkal az ami
és semmi több

leszarom

tonnányi energia az elmébe
kiben bízzak ha nem ebbe a remek szerzeménybe
ami elő jön a belső énemből
mindenki eldől mikor hallja
tran gabornak a tonhal a hala
néhanapján rövid a haja
de ezt mar 34 éve notoriusan alakítja, adja
a lebaszást és a dicséretet is állandóan kapja
értelmezi és le is szarja
hiszen ez a egyéniség maga
ha máshogy történne minden
a világ nem ezt kapná belőlem
mondhatnám mikor abbahagyom hogy az összes puskaport ellőttem
és saját magamat fényévekkel megelőztem
de ez nem lenne igaz
hanem egy csúf gaz valótlan állítás
embertelen ámítás
talán könnyebb lenne úgy a csábítás
de leszarom

álom állat

hajnali energia szegény állapot
még érzem hogy üldözöm a álmomból velem ragadt állatot
ami engem ki nem állhatott
pedig állhatatosan bájologtam neki
én voltam süni, béka és teki

tem

témák tervek halmaza
képzeld magad asztalra
ott basz meg az élet ahol ér
ne sikíts semmit se ér
témám tétova tátogás
amit érzek szerintem csak látomás
rácsodálkozok Istvánra : látom áss

semmi de az nagyon

leheletem pókháló finom fátylat képez az ablak üvegen
lehetetlen nem rácsodálkozni és elmerengeni az élet egyszerűségen ügyesen

sapkámat a tavaszi szellő éjjel nappal rángatja
sarkalatosan elküldenék mindenkit a jó büdös bánatba

molylepke a pók halójába tehetetlenül vergődve
mosolytalanul a háló gazdája Pavlov reflexxel feltöltve

öregasszony a tescoba a zsömléknél rikácsol
olyan nagy vehemenciával világosítanám fel a hibairól

stb stb stb

is

ha a gondok elöl te kihátrálsz is
mondhatjuk nem vagy eléggé teátrális
tehát hat rád ez a világrengető frázis
egyike vagy aki nyári napmelegbe fázz is
jól vigyáz mert megbasz a fázis
napokon keresztül majd ráz a láz is
utána meg  üresen marad a bázis