napnál is világosabb

elöted állok
nem látszanak a gondolatok
arcomon mozdulatlan fintorok
jelentenek a semminél többet
szavaimmal virágokat vagy dumdum golyókat lőjek
szőjek hálót mint egy áldozatra leső pók?
repkednek a szavak a jók és a kevésbé
rep keddnek hívom a hétfő utáni napot
emelek magam elött képzeletbeli kalapot 
szeretem az alattam duruzsoló alapot
szevasztok parasztok
mindezt jó értelembe
néz bele az érzelemtelen szemembe 
olvasd ki onnan a mindenható gondolati sémát
kiabálva próbáld legyőzni a némát
még száz szó és kész vagyok
napnál jobban ritkán ragyogok 
pedig ugyanaz az összetételünk 
csak a gravitáció nem egyformán bánik velünk

amit, ahol, akkor, akitől

számot cserélek szupermennel
kapcsolatunkat letisztázom egy szuper nemmel

gondolatom néha galád
összetartozás mértékegysége egy gramm család

nevetésem félősen félörült
anyag nélküli vákum alakítja a mély űrt
ami azon kívül van az számomra megtűrt
a könnyű élettől a lelkem gránitként megtört

készítem eszközeimet a megoldásra
késhegyéröl csöppenő vér emlékeztet a megtorlásra

éjszaka lényei lépkednek lelkemen
Jamaica fényei tűz bogárként repkednek lelkesen

Könyvem lapjai szállingóznak
a dealert mindenhol nevezik szállítónak
amint érkezik muszáj zabálni
46 év alatt se tanultam meg kapálni

amit, ahol, akkor, akitől

bün B

 bűnbocsánat, mi újat mondhatok a tükröződésemet tartalmazó kis tócsának
szólj inkább egy megbízhatónak tartott barátnak
mi baj lehet ebből
az új alkotás majd el tölti a számára kialakított teret
homogén elegyet
képez a lélek csillogásával hétköznap
térközt hagy gondolat és gondolat között
ez az üzenet az agynak nem önöz

hít

ha egy sínre gondolok sose fekete vagy fehér

komplikált gondolkodásmódom 

egy asztrofizikai bizonyitással is felér

kamázom a kabátodat, nem nagy rád?

ilyen nagyban hagytad a családodat

fejsze, balta, anál vonat

üdvözlöm a gyerek kori barátodat

félreértésemből meg sose lett...

a néha napján nem egy ritka fűszer

nem rontja el az élet izét ha elmondod mit érzel

mintha istennel riogatnál egy hitehagyott papot
aztán letolt nadrággal a nép elött hagyod
kaphat ettől útmutatást ,de nagyot?

szerintem midéképpen megfontolandó az ilyenfajta megvilágosodás bátorítása

kedvesssssss

 nem vagyok több a semminél, se kevesebb a mindennél
de ha éhes vagy csörögj rám hogy mit ennél
nem mintha egy konyhatündért rejtene testem legjava
de egy rántottával eljutunk az út legjava
mögöttünk lesz tudva, ellenség le ugat va
barátság felemelve az égig
a nappal kékig éjjel fekete
fizikai állandok halmaza ami ezt szabályozza neked meg nekem
guruló gyógyszerek közül csak pár kell nekem
többi tied lehet csak vigyázz mitől lyukad ki a beled
nyálka hártya kényes rendszer haver
ez már biológiailag irányított útvonal

szabadakarat, független döntések és miegymás hétköznapokon
de vigyáz nehogy nagyot beléd rúgjon ez a csoda
legyen jövő héten is ízletes vacsora
ugye milyen apró dolgokból készül ez az óriási életözön?
nehogy valaki érzései közé beférkőzőn az önzőn egocentrikus mániás 

unti

koszorú óra

a fekete lóra

bonyolítjuk ezt szóról szóra

a szomszédnál nincs leolvasva idén a villanyóra

nálunk már ez az ötödik

a balszerencse dns utáján öröklődik?

elmondandhatatlan szavaimat fejemben tárolom, én értem tudom és néha utálom
kapcsolatok a kapcsolatokkal rendezett káoszban, majomkenyérfát nemesit Miguel Láoszba

rám hozza a frászt néhanapján ami a fejemben felvillan, de kösz világbajnok béndzsa memória, mindez milliszekundumokon belül el is illan

néha csak bambulok hiszen belül olyan film van , aztán rácsodálkozok itt kint mennyivel rendszertelenebb rend van

van van

lesz lesz

hell e?

 hozzáadott értékektől hemzsegő hablaty

kátrányból nem készülhet ablak

a világra

szagolj bele a kevésbé végzetes virágba

szó alkotó brigád ha

neked is tudást adna át ma

szálljon rád a nem tudás átka

rád jár a halál fátyla 

ha szavakat úgy csavarom mint egy szószátyár bátya

az én gondolataim összességé bástya

amit ostromol a megnemértés árnya

ameddig én ások lejjebb addig készül ez a bánya

ha ékkövet találok halleluja

ha öreg koromba itt a semmiből meghalok halleluja

életigenl és?

 könyörgésemből nem készülhet házi, feladat

kijöttem az esőbe ázni , fázni de, elakadt

a szó alkotásának képesége mázli, lerakat

A gondolatok összekuszálódnak, mint egy régi lepedő,

A szavak összefolynak, mint egy folyó, amely eredő.

A lélek elsötétül, a fény hiánya a sötétség,

A szív megszakad, mint egy üveg, a többi örültség

De aztán egy kis fény ragyog fel az égen,

Mint mikor a gyilkos galóca születik a réten.

A gondolatok újra összeállnak, a szavak újra értelmet nyernek,

A lélek újra megtalálja az értelmetlenben a rendet.

A költő újra alkotni kezd,

A szavak újra szárnyra kelnek,

A gondolatok újra életre kelnek,

A lélek újra megtalálja a hangját.

aztán meghal mindenki a gecibe aki csak számít, de az is aki nem

úgy ahogy

utam úgy ahogy  csodás elhagy szép lassan az utca tudás
de nap-nap után élem az amerikai álmot ,magyar valóságot
arcomon kőbaltával faragták ki a csalódotságot
jó évekre számítottam de napokat kaptam
arcomra a önámítás álcája már ritkán kattan
ide megfelelő rím lehetne a katlan
track többi része onnantól lenne lakatlan
de hiszen a megújulásra irányítom tudásom legjavát
bulizással tölteném az év pár szebb havát
ha nem kellene  a mocsadék pénz számlára
a korrupt kibebaszot ország számára

számoljunk a jókívánságok árával
mindennapi drámával
mindenki a saját pecsenyéjét mentalitásával
Magyar valóság szájtátva
akinek jobban megy
annak valamelyik szülője pénzért sexeljen másféle alakokkal
zavaros anekdoták arabokkal, törökökkel, avarokkal
a zavart a fejben okozza valami okkal-vonóval
Pernahajder Cambelek a parlamentben csak stadionokkal