napnál is világosabb

elöted állok
nem látszanak a gondolatok
arcomon mozdulatlan fintorok
jelentenek a semminél többet
szavaimmal virágokat vagy dumdum golyókat lőjek
szőjek hálót mint egy áldozatra leső pók?
repkednek a szavak a jók és a kevésbé
rep keddnek hívom a hétfő utáni napot
emelek magam elött képzeletbeli kalapot 
szeretem az alattam duruzsoló alapot
szevasztok parasztok
mindezt jó értelembe
néz bele az érzelemtelen szemembe 
olvasd ki onnan a mindenható gondolati sémát
kiabálva próbáld legyőzni a némát
még száz szó és kész vagyok
napnál jobban ritkán ragyogok 
pedig ugyanaz az összetételünk 
csak a gravitáció nem egyformán bánik velünk