könnyen viselem az élet súlyát
leporolom ami rám rakodott buját
búj ide át kisbarátom
ha jól látom ez már az ami sok embernek vágy álom
hébe-hoba az ellenségeimet ledarálom
téve-tova a tevéből ömlő szenny ostoba
érzésre a híradó olyan mintha belehajolnék egy csokor ostorba
kóstold a saját hányásod
ajánlja a műsor vezető
ellenség képed nem a megmentő
csak aki tőled lop az segíthet igazán
a kitekert logikám nem az én csatám
de még lehet a csapdám
amikor a népharag a fejem fölött csap át
zárd el a népbutító politikus csapját
ne is hajam egyiknek se a hangját
szedjen minden szittya, ős, tisztavérű boxkesztyüben hangyát
