2015. augusztus 2., vasárnap

fele

pohárból iszom a vizet
tisztába rakok emberekből legalább tízet
szítom köztük a tüzet
ez az ami engem el nem űzhet
ez csak színtiszta üzlet
üzenet az agynak  tűzszünet
amíg én vagyok rendbe
nem leszek le fekve
teszem fejemet a guillotine bele
lehetséges idősíkok elfele

élce

kisgyereknek ugrabugral a lába
amig lenem ég a szuleinek a háza
abban a pillanatban elillan az életük cukormáza
onnantol az utcan tengödnek éhezve es fázva


huh?

guggolva örülni az élet igenlésnek
amikor csak szeretném tovább lépek
vagyis léphetek
de amíg jó így múlnak napok hetek
változtatni rajta nem merek
nem akarok?
dehogynem hiszen a valósággal szembe rohanok
szaladok
hadakozok igazságot elhallgatok
magam elöl
míg valaki egy parabelummal le nem lő
jól
hol?
trangabor trónol saját élete tetején
senki se szól neki nem kemény  vagy puha
legyen víz kaja fű meg pina
egyszerű szabályok halmaza
ha ki esek belőle hahaha


leirni

szél a kézben nem mondhatnám, hogy félre néztem
mikor felém szaladtál szépen, jól
csak pár dolog van ami miattad engem feldarabol
alapból a lényed hátulja , na meg az eleje
az ember elveszik ahogy bámulja , sztárolja
leírni nem is tudom pár szóban