év billió

szavam; agyam alakítja halmazba Budapest dallama fölkap és repit
mennyit? ennyit? semmit
gondolatom; életem rétegzenéken emelkedett képeket vetít elém
Belém? hinném? enyém
zeném; ritmusra beindulva görcsökben rángatózik a szegény
költemény? gyűjtemény? kőkemény
testem; az univerzum fundamentumának  ilyen-olyan elegye
elkeseredve? elveszve? egészségetekre
életcélom; az életemnek közepe is legyen ne csak vége meg eleje
kiterítek mindent a terepre
gondol itt valaki ilyenkor a szerekre?
ciprus fákat ültetünk a hegyre


mennyit? ennyit? semmit

fél szegen

csepp a tengerben
néhanapján csendesen
máskor üvöltve rendesen
alonyattol pirkadatig szenvedem

el nem eresztem
de átgondolom, hogy tegyem
honnan hova érkezem
legtöbb törvény ellen nem vétkezem

tiszta az én két kezem
ritkán csillan szememben félelem
nehanapján tivonyázok részegen
vagy idegenekkel beszélek félszegen

mért nekem
mért nem másnak
adok-kapok, csak rosszabbat ne lássak
üdvözlet a haladásnak