2016. március 20., vasárnap

kellek még

levegőbe lövő észérveket messzire űző csodalatos emberi lény
aki az evolúciót meghazudtoloan tagadsz meg minden erényt
saját magad szerint alakítod szerepedet a szerényt
sajnáljon mindenki téged éjjel-nappal a szegényt

legényt akit alakítasz enyhén csalafinta
de te jobban tudod mindenkinél mi az a palacsinta
és mi az amibe csúnyán beleszarsz
de ebbe a mások aláásása sportba mindent beleadsz

mikor beüt a balsors ami igazából régen tép
akkor se áll benned össze a teljes kép
de azért érzed hogy az lenne a legjobb ha magadat mentenéd
utcát koptató baromságaidat az utókornak eltennéd






2016. március 3., csütörtök

pff mi?

változás az első emeleten
csak azt latom ami kellhet nekem
ami nem azt eleresztem
bologat a fejem ugy szol az ütem
idő múlásával alszik ki a  tüzem
addig jár az agyam ez nagy üzem
üzenet saját magamnak
figyelmen kívül hagyott vak ablak
utat engedni a szavaknak
néha ez hiba
de belefutok ebbe is mint egy bika
 a piros türcsibe
beleihatok újra az ücsibe
csipogj te is mint egy űr-csibe
készüljenek a lányok bikinivel a fürcsire

ja meg ilyesmi