Félrehallásoktól rám neheztel,
Aki az éjszakába félve ereszt el
Fedezz fel végre engem is az égre,
Ereszkedek érted térdre
Hogy mondhatod, nekem azt egyik lábammal se lépjek félre
Emlékszem a szépre,
Arra a kékre,
Amit égnek neveztek péntek estéte virradó reggelente,
DNS-be ivódott alma levekbe szórt dzsidától bódultan
Nem igazán emlékszem mivolt mikor 20 voltam
De valószínűleg a haverokat égig boostoltam
A tömeg közepén, magányomon búsultam
De ugyanezt a flow-t toltam
