szimpla

szimpla pillanatok alattam
amit adtam azt valamikor szerintem meg is kaptam
zsebem egy feneketlen katlan
ahova az életem el rakhattam
zakkan a lábam a bakancsban
a jobban meg a balban
jobban  vagyok lent a hallban
füstben ülve a  zajban
nem ordibálok halkan
cseleket alkalmaztam
amibe bele is haltam
a föld megkeményedett fölöttem
nem ezeken a poénokon röhögtem
inkább megbánásból pörögtem
dühöngtem dübörögtem

hétfö

figurázó gurgulázó
nyárii esőbe bőrig ázó
lábár rázó
bakancsba készített
elönybe részesitett
hétfő reggelt midnekinek