könyörgésemből nem készülhet házi, feladat
kijöttem az esőbe ázni , fázni de, elakadt
a szó alkotásának képesége mázli, lerakat
A gondolatok összekuszálódnak, mint egy régi lepedő,
A szavak összefolynak, mint egy folyó, amely eredő.
A lélek elsötétül, a fény hiánya a sötétség,
A szív megszakad, mint egy üveg, a többi örültség
De aztán egy kis fény ragyog fel az égen,
Mint mikor a gyilkos galóca születik a réten.
A gondolatok újra összeállnak, a szavak újra értelmet nyernek,
A lélek újra megtalálja az értelmetlenben a rendet.
A költő újra alkotni kezd,
A szavak újra szárnyra kelnek,
A gondolatok újra életre kelnek,
A lélek újra megtalálja a hangját.
aztán meghal mindenki a gecibe aki csak számít, de az is aki nem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése