leheletem pókháló finom fátylat képez az ablak üvegen
lehetetlen nem rácsodálkozni és elmerengeni az élet egyszerűségen ügyesen
sapkámat a tavaszi szellő éjjel nappal rángatja
sarkalatosan elküldenék mindenkit a jó büdös bánatba
molylepke a pók halójába tehetetlenül vergődve
mosolytalanul a háló gazdája Pavlov reflexxel feltöltve
öregasszony a tescoba a zsömléknél rikácsol
olyan nagy vehemenciával világosítanám fel a hibairól
stb stb stb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése