keletről, nyugatra, északról, délre
néhanapján felnézek az égre arra a nagy kékre
elmorfondírozok miért nem lép az ember a jégre
emelem az alapot magabiztosan befutóra, tétre
rakok félre pár tápláló kiló kaját télre
csak szükség esetére
ha beesik a világvége végre
ráköszönhetek a poszt-apokaliptikus télre
tényleg ennyi lenne a vége kérdezi tőlem a bébe
átküldöm a bé-be
nézzen bele mélybe
meglátja a belső igazságot végre
vagy elhullik mint vadász által meglőtt szarvas
amit itt erősebb mint a vas
az nem egy lady
hanem tran a gabi
az aki szavakkal az ami
és semmi több
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése