nyálon és valamelyik furcsa nyáron
lábam tiporja töprengő együgyűségem
de ha tudok alkotok a semmiségből valamit
alakítom azt amit megadott nekem ez az evolúciós görbe
dőlök a tőrbe röhögve körbe körbe
demóralizáló hogy kevés szavat rakok le a földre
ezért inkább papírra kellene vetni és bőrbe kötni
aztán egy mély lyukba mind belökni
hagy érezze a törődést
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése