bármelyik omnipotens rácsodálkozik a gondolkodási sémámra
magabiztosan Üvöltök Rá a nem mindennapi némára
úgy érzem alkalmas vagyok a megfogalmazásra a témára
semmitmondó szavakból készült fél ábra, ábrándos kék bálna
csak a rímek számítanak mi? már na!
Lázálmok szövik a valóságot, torz tükörképek táncolnak a lelkemben.
Szavakkal építek várakat a levegőbe, hogy aztán szálljon a pernye.(Ejnye)
A semmibe üvöltök, a válasz csönd, mégis hallom a visszhangot.
fáradhatatlanul ásók a létezés homokjában, hogy megtaláljam magam
A űrben sodródom, a kozmosz az agyam
