a szörny

szörny
Kedves nóta szól rólad az óda, hogy ne menj el oda, ahol a szörny lakik
bűzös mocskos gödre fortyog mérgétől tőle ott a hol a szörny lakik
fetreng sárba, porba, mocsokba édes álma is otromba
véres húst tép csomókba, szeretete is goromba
lehelete egy bűzbomba, érintesse mint a halál csókja
csónakja az élet tengere hajójával kalózkodik kénye kedvére
csak össze ne fuss ö vele, mert odakerülsz melléje
csecsszopóként ragadsz onnantól a mellére
életed táblájára lesz írva nem nyertél te
nem nyel még le,
bárhogy is kívánod hagyja, hogy hibáidat adjad a hibádhoz
kutyát kössél a libához, oroszlánt a csigához, embert fiához, Ladát a Fiáthoz,
és mindezt addig csinálod míg már azt se tudod mi az ami megvált vagy valamit újat neked hoz
akkor szépen csöndbe a szörny elátkoz és gúnyosan nevetve tovább utánoz