2013. október 13., vasárnap

jövőre örökre nagyon

lételemem félelme,
hogy a téren elemeket kéregető két gyermek fél keze
térdem kalácsához érhetne
ha magasabb lennék

de én ilyen vagyok
a megoldásom az hogy a homo sapiens csak egy majom
és ez is elmúlik egy csodás őszi napon
nagyon

vajon vagy zsírba sütve
kezem fajdalom receptorai pörcre hasonlítva ugranak össze
egy röpke gyömöszre
örökre

értelem dőlj le
szavak szavak után napról a földre, körbe körbe
amíg utolérem magam
jövőre




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése