nincsen címe mert nem akarom

te meg én
csak csöndbe a világvégen
mint két test egyben
nézünk az élettel szemben



látható láthatatlan
csak azt akarom hogy az életet elfogadjam
és úgy folytassam ahogy én akarom
ne más kénye kedve szerint marakodjon testemen a sok barom
vagy ahogy más nevezi az átlag ember
ki egyedül dönteni sose nem mer
inkább össze áll a csürhe nagy tömegbe
aztán szakítja a rendet szeletekre



vezető szerep az enyém
hiszen szavaimat adhatom
valaki szívesen fogadja
valaki sárgarépát köp tőle a vadonba
 csakhogy ma én diktálok
az lesz amit én akarok
ha magamra koronát rakok
azt is mindenki csöndesen tűri
mert Gábor az úri kedve szerint cselekszik
senkivel se veszekszik
csak tudatja mindenkivel mit szeretne és akar
aki nem így gondolkodik de úgy teszik
az más szóval segget nyal
nekem, neked?
vagy kinek ezen a  földön
majd én eldöntöm kinek mennyország
kinek börtön
én mar ereztem mindenfölött a bőrömön




évek múlnak szépen csöndbe
én meg üvöltök a közepébe lökve
török zúzok, hogy meg halljon valaki
de szerintem csak a fejembe dolgozik az agyalapi
mirigy aki rám irigy
megformálja mit is akarok
kezem helyere képzeljek kalapot
a te helyedbe ismeretlen rettenetes alakot
nyisson valaki ablakot!!
friss levegőre lenne szükségem
gondolati reset ami kell nekem végre
lassan mi a világ szépe csúnyája




figyeld a élettered hangját
körbeveszi az ember agyát
lassan te leszel az egyik szoba
senki nem áll veled többé szóba